14. Fejezet

Aloha people!^^ Mi tényleg azt hittük, hogy ez a komis, tetszikes dolog, nehezen fog összegyűlni, de láthatóan nem! O.o És ennek nagyon örültünk ezért is hoztuk meg aaaaaa 14. Fejezetet!!! ; )
Jó olvasást és további szép napot!
Puszi♥

Liam szemszöge:

Mivel Harry ellentmondást nem tűrő hangon parancsolt be mindenkit a nappaliba, ezért most mindannyian a kanapén szorongva ültünk a komoly tekintetű srác előtt. Ismét krákogott egyet, megjegyezném, hogy az elmúlt ör percben már vagy tizedjére, majd jelentőségteljes hangon szólalt meg.

-          Ahhoz, hogy belekezdjek a taktikaitervem elemzésébe, szükségem lesz egy táblára és krétákra. – várakozva nézett hol Rachel-re, hol pedig Maya-ra.

-          Hány évesnek nézel minket? Tizenkettőnek? – kérdezte Maya, miközben Zayn és Niall között ficánkolt a helyhiány miatt.

Harry vágott egy „ Istenem, még ennyit sem lehet kérni” képet, majd egy újabb krákogás után (komolyan mondom, mint valami tüdőrákos), folytatta az eligazítást.

-          Valami azt súgta, hogy híján leszünk a szükséges, alap felszerelésnek, ezért kénytelen leszek a B tervhez folyamodni. – ekkor egy dobozból, amit már kétkedve figyelek legalább két perce, előhúzta Louis Power Rangers akciófiguráit, valamint miután levette a két zokniját, azt is kirakta a dohányzóasztalra.

-          Harry azok az én akciófiguráim! – kiáltotta Louis, amikor azonban meglátta a lányok értetlen pillantásait, rögtön faarcot vett fel. – Persze, már régóta meg akartam tőlük szabadulni, úgyhogy csak tessék. – dőlt hátra ismét a kanapén.

-          Hogy lehet, hogy a mobilodat és a pénztárcádat otthon hagytad, de ezeket elhoztad? – néztem rá kétkedő pillantással. Mielőtt azonban valószínűleg szokásos Louis-elterelő-halandzsába kezdett volna magyarázat gyanánt, Harry az asztalra csapott.

-          Azt még elnézem, hogy rárakod az antik asztalunkra a zoknijaidat, de ha megkérhetlek rá, legalább ne csapkodd. – szólalt meg a Louis és közém bepaszírozott Rachel.

-          Jó, jó. – forgatta a szemeit Harry. – Zayn, drága barátom, megkérnélek rá, hogy segíts a demonstrálásban. – jelentette ki komolyan Harry. Zayn egy nagy nyögés kíséretében kifejtette magát Maya és Louis közül. – Tehát. – tért vissza Harry a mondandójához. – Én vagyok a kék power ranger figura. Én és a fekete power ranger, azaz Zayn, elmegyünk és gondoskodunk az alkoholról. Ne most Rachel! – szólta le Rachel-t, aki illedelmesen nyújotta fel a kezét, majd engedte le a parancs után. – A sárga power ranger, vagyis te, Liam, elmész hozzánk haza és elhozod a guritar hero-os játékunkat, a mobiljainkat és a pénztárcáinkat. – nyitottam a számat, hogy tiltakozzak, de egy „Na de Liam”-es pillantással elhallgattatott. Tudni illik, ilyenkor nem tanácsos közbe szólni, mert vagy nem hallgat meg, vagy úgyis lehurrog, vagy a legrosszabb, harmadik esetben besokall és duzzogva elvonul. – Aztán van még a két zokni, Maya és Rachel.

-          Tudod ki a zokni, te... – kezdett bele Rachel indulatosan, de mivel Louis is ismeri a „Harry-s” nézést, ezért szájára téve a kezét, elhallgattatta.

-          Tehát a két ZOKNI, - hangsúlyozta ki Harry, minek következtében Niall is kénytelen volt lefogni Maya-t. – elmegy és kaját vesz. – szegény Zayn egész végig csak annyit csinált, hogy tartotta a kezében, a már „megvitatott” szereplőket, amiket Harry nyomott oda neki. - A rózsaszín power ranger, vagyis Niall és a vörös power ranger, vagyis Louis, pedig elteszi a törékeny holmikat valami biztonságos helyre. Van kérdés? – két vergődő ikertestvér, egy magasba lendülő Louis kéz, egy Maya-val viaskodó Niall féle „hááát” és egy én próbált jelezni egyszerre. – Nincs? Okés, akkor... – Maya megharapta Niall kezét, így egy fájdalmas kiáltás közepette pattant fel a kanapéről.

-          Először is. Még egyszer a büdös zoknidhoz mersz hasonlítani, ha még csak demonstrálás céljából is, akkor lenyomom a torkodon. – lihegte a kis birkózástól kimerülten. Ekkor miután oldalba vágta Louis-t, Rachel is ledobva láncait állt fel szikrákat szóró szemekkel Harry elé.

-          Másodszor. Csak a holttestem keresztül engedem, hogy Louis és Niall akárcsak egy ujjal is hozzá érjenek a felbecsülhetetlen értékű dísztárgyainkhoz. – fonta keresztbe a karját hajthatatlanul Rachel és Maya is egyszerre.

-          Már nem azért Hazza, - álltam fel én is zsibbadt lábakkal. – de egyedül nem szívesen megyek vissza Szippantós Larry-hez. – kirázott a hideg a legutóbbi este emlékére, amikor hallottam Larry-t a takarítót dolgozni.

És akkor megláttam az előjeleket. Harry orrlyukai kitágultak. Ajkait lebiggyesztette, majd miután egy nagyot fújtatott megszólalt.

-          Akkor csináljatok, amit akartok. – jelentette ki, majd elviharzott fel a szobájába.

-          Remek! – morogta Zayn, miközben ledobta a minket szimbolizáló segédeszközöket. – Most nem látjuk vagy két napig. – sóhajtotta miközben levágódott Niall mellé a kanapéra.

-          Mindig ezt csinálja? – vonta fel Rachel a szemöldökét.

-          Ő a mi kis Harry Styles-unk. – vigyorgott Louis, miközben elkezdte vissza pakolni a dobozba akis figuráit. – Kicsit durcás, kicsit bolond, kicsit...

-          Perverz. – vágott közbe Maya.

-          De a miénk. – vigyorgott még mindig Louis, mikor kezébe kapta a dobozát.

Rachel összecsapta a tenyerét, hogy magára vonja a többiek figyelmét. Esküszöm, ha tudom, hogy ez ilyen hatásos, már rég bevezettem volna a fiúkkal... morfondíroztam.

-          A lényeg, hogy kicsit megváltoztatom Harry taktikáját, de attól még lesz este Welcome party és Harry is letolja azt a suta fejét a szobájából, ha tetszik neki, ha nem. – kezdett bele komolyan. – Először is, Liam, te és Maya elmentek a házatokba és elhozzátok, amit kell. Maya nem ijed meg holmi Larry-ktől. – kínosan rávigyorogtam a rámmosolygó Maya-ra. Őszintén szólva hálás voltam az erősítésért. – Louis, te és Zayn elkezditek lehúzni a redőnyöket és felcsavarni a nappaliban a szőnyegeket. – a két srác bólintott egyet. – Niall, te pedig elmész és veszel nekünk kaját. Pia van lent a pincében és van egy felszerelt bárszekrényünk is, tehát azzal nem kell bajlódnod. Ha én kirángattam Harry-t a szobából... Igen? – nézett Rachel kérdőn a jelentkező Niall-re.

-          Nem jó ötlet, ha én megyek. – mosolyodott el félénken.

-          Mert? – kérdezte előre vonakodva a választól.

-          Niall-t nem igazán szoktuk elküldeni vásárolni. Túl sok mindent vesz és túlságosan kevés dolgot hoz haza. – magyarázta Zayn.

-          Akkor te is vele mész. – oldotta meg egyszerűen a problémát Maya, Zayn-re célozva.

Miután ezt eldöntöttük, mindenki elindult a dolgára. Rachel fel az emeletre, én pedig Maya társaságában vissza a poklok poklába. Egész úton próbáltam felkészíteni, hogy mi vár ránk. Végig azt ecseteltem, hogy milyen szörnyű és borzasztó dolgok várnak ránk. A végén már olyan ideges volt, hogy megfenyegetett, hogy visszamegy és mehetek egyedül. Így rögtön befejeztem. Én szóltam neki. Én figyelmeztettem.

Amikor odaértünk legnagyobb döbbenetemre, nem volt semmifélre zaj. Csönd és nyugalom volt. A nappalink ugyan még mindig elég nedves volt, de nem volt vészes. A nappali közepén ott volt kikapcsolt, nyugalmi állípotban az a visító bestia.

-          Húúú micsoda borzalom! Micsoda szörnyeteg! – nevetett fel Maya kigúnyolva engem. Amikor meglátta a „ na jó, lehet befejezni” tekintetemet, tovább folytatta. – Úristen! szerintem megmozdult! Fuss Liam, fuss! – olyan jókedvűen nevetett, hogy kénytelen voltam én is elnevetni magamat.

-          Most nevetsz, de ha itt lettél volna aznap este, te is félnél idejönni. – állapítottam meg még mindig vigyorogva.

-          Na és hol van az a híres, neves Larry, a porszívószörny ura és parancsolója? – kérdezte felvont szemöldökkel.

Most hogy szóvá tette, tényleg furcsa volt. Eszembe jutott az a horror film, amit még Niall nézetett meg velem egyik este. A kihalt házban, ami már évek óta elhagyatottan állt, valami gonosz zombi-szörnyszerű izé, ami beköltözött, megölt mindenkit. El ne felejtsem majd megölni ezért!

-          Na jó, szerintem szedjük össze a cuccokat és tűnjünk el innen. – néztem körbe félve, hogy esetleg meglátom Larry-t vérző szájjal és kifordult szemekkel. Maya észre vehette a pillantásomat, mert megint megjelent az arcán egy gonosz mosoly.

-          Csak utánad, Liam, a bátor. – mutatott el maga előtt, fel az emeletre.

-          Haha! – jelentettem ki, miközben elhaladva előtte teljesítettem a parancsot.

Odafent megkönnyebbülve láttam, hogy nem raboltak ki minket. Maya-t nem engedtem be  a szobákba, mert egyrészt szörnyen nagy kupi volt mindegyikben, másrészt biztos kaptam volna egy-két értetlen pillantást. Például Niall életnagyságú Barack Obama karton bábúja miatt, 

vagy Louis hatalmas Pókemberes, legújabb szerzeményű szobra miatt. 

 

Pár perc alatt összeszedtem a holmijaimat. Amikor leértem a földszintre Maya éppen a képeinket nézegette. Volt kint mindannyiunkról egy-egy kis kori fotó, hogy kicsit otthonosabban érezzük magunkat és ne legyen olyan nagy honvágyunk.

-          Kis cukorfalatok. – mosolygott rám kedvesen, kezében tartva Hazza és az én képemet.

-          Hát igen, köszö... – mondtam kissé zavarban, de természetesen, hűen maradva a Davies névhez, ezt is el kellett rontania.

-          Mi lett veletek? – mondta kérdőn rám nézve majd ismét felnevetett miután meglátta az arckifejezésemet. – Csak vicceltem. Minden meg van?

-          Aha, mehetünk. – jelentettem ki, mikor hirtelen megjelent a konyha ajtóban Larry, maga után húzva az egyik lábát.

Szájából vörös lé fojt, minek hatására elüvöltöttem magamat ijedtemben, 

Maya pedig felsikoltott. A lány ijedtében hozzá vágta az első dolgot ami a kezébe került. Tehát először Hazza, majd az ÉN gyerekkori fotómat!! Larry egy fájdalmas üvöltést hallatott, majd hátratántorodott. 

-          Mi a jó büdös fenét műveltek? – kiáltotta ingerülten a hapsi.

Csak akkor láttam meg a kezében egy szendvicset. Egy ketchuptól csöpögő szendvicset! Óóó basszus! Maya-nak is feltűnhetett a „kis” félreértés, mert gyorsan magyarázkodásba kezdett.

-          S-sajnálom. Én csak azt hittem, hogy... – inkább nem fejezetbe be. Valahogy megértettem, hogy nem akarja le zombizni a pasit, akihez alig egy perce hozzá vágott két gyerekkori fotót.

Miután megtárgyaltuk, hogy a ketchup miatt vörös a szája és hogy azért húzza a lábát, mert megbotlott Hazza egyik alsógatyájában, amit nem vettünk észre az árvízben, búcsút intettünk és sietve távoztunk sűrű bocsánatkérés közepette. Egész úton ezen röhögtünk. Hol az én felkiáltásomon, hol Maya sikolyán (itt kaptam egy „Ha bárkinek elmondod, álmodban heréllek ki” figyelmeztetést), hol pedig Larry medveszerű felüvöltésén. Maya-nak annyira tetszett mikor lassított felvételben előadtam, hogy amíg visszaértünk hozzájuk még négyszer meg kellett ismételnem.
Amikor beléptünk szokáshoz híven több furcsa dologra lettünk figyelmesek. Louis belegabalyodott az egyik redőly zsinórjába, Rachel-lel együtt (O.o), Niall éppen egy felfújt rózsaszín nyuszit (O.o) vágott hozzá hátulról Zayn-nek, Hazza pedig ezen a látványon röhögött egy fotelben elterülve.

Harry szemszöge:

 
Éppen a négy szerencsétlenen röhögtem, ahogyan bénáztak, amikor Liam és Maya betoppant a házba, mire én azonnal felvettem a faarcomat.

-          Emberek… - hatásszünet – Ezennel kezdetét veszi aaaa… Welcome Partyyyyy! – fontos bejelentésemet, amit teljesen rezzenéstelen arccal mondtam (majdnem) végig, a mutatóujjam felemelésével gyarapítottam, a teljes összhang érdekében, végül pedig elordítottam magam, amihez már mindenki csatlakozott.

Liam-ék összerakták a Guitar Hero-t, Louis és Rachel végre kiszabadult a függöny fogságából, amibe „teljesen elkerülhetetlenül, tök egyszerre és eléggé összepréselődve” kerültek. Ezt a véletlent! Niall végre letette azt a felfújható nyulat, helyette ugyanis egy filccel hadonászott, amit ugyancsak szegény Zayn bánt meg, akinek már mindenféle firka díszítette a jobb karját. Maya elővett 7 darab poharat és mindegyiket teletöltötte valamilyen alkoholos itallal, kivéve egyet, amit üresen hagyott, gondolom Liam miatt, aki most már játékra készen állt a Tv előtt. Mindenki köré gyűlt, míg a két ötletgazda elmesélte a játék menetét. Egy bulin azt gondolná az ember, hogy ivós játék lesz. Sima, egyszerű ivós játék. Azonban az ikerpár kreatívkodott és miután kijelentették, hogy a rendes játék snassz, megspécizték egy kicsit.

-          A szabályok a következők: - Na tessék már megint kezdi… Itt minden szem Rachel-re szegeződött és egy fintor kíséretében én is rápillantottam. Ő viszont ezt észrevette, és ha a szeme tényleg nyilakat tudna lőni, akkor már vagy egy tucat szúrt volna szíven. Egy „visszaszívtam!” mosolyt villantottam rá, ami általában mindig bevált, mert végül is kire ne tudna hatni a híres Harry Styles-féle gödröcskés vigyor? 

 

  Jelek szerint ez most sem volt másképp, ugyanis Rettegett Rachel (ő adta a becenév ötletét) tovább folytatta. Mi tagadás, profi vagyo.. – Mivel a játékot mind ismeritek, csak annyit mondok, hogy amikor valaki elront egy hangot a játék során… az iszik. – húzogatta a szemöldökét egy kacér mosoly kíséretében. Hmm… meglehetősen jó ötlet.

 

-          De lányok az úgy nem fair, hogy Niall tök józan marad! – nyafogott Liam. – Azon kívül én nem is ihatok. – erre Rachel fogta magát, odasétált hozzá és a vállára tette a kezét.

-          Liam… drága, kicsi Liam. Tényleg azt hitted, hogy kihagynánk a jóból? Kis naív… - csóválta a fejét. - Meglesz a magad feladata, ne aggódj. Ami pedig Niall-t illeti - nézett a szöszire - mindenki hibázhat, szóval egyáltalán nem biztos, hogy józan marad. Mindenki ért mindent? Kezdhe… Igen Louis? – nézett fáradtan a kezét magasba emelő srácra.

-          Egyet értek Liam-mel! Niall túl jó, csekély az esély, hogy elrontja… - meghallottam, hogy a szöszi valami olyat morgott mellettem, hogy „Na azt majd meglátjuk…”.  Tekintetem Niall-re vándorolt, aki hirtelen észrevéve a furcsa arckifejezést az arcomon, előszeretettel bámult el a másik irányba, fütyörészés kíséretében. Furcsa… nagyon furcsa.  - Hé… - vágott gondolkodó fejet Louis, majd felcsillant a szeme, mint aki valami nagyon okosat mondott nemrég. - Ez rímelt! Vágjátok... csekély, esély! – Mindenki egy homlokra csapással nyugtázta bandatársunk észrevételét, akinek most már levakarhatatlan büszke vigyor terült el az arcán.

-          Jó, akkor majd a játék végén kitalálunk neki valamit, amit elronthat, csak hogy rendben legyen a kicsi lelketek. – forgatta a szemét Rachel.

-          Akkor kezdhetnénk végre? Hosszú az éjszaka, viszont én még túl józan vagyok, úgy hogy ha abbahagytátok a „Hogyan kössünk bele egymásba” játékot, akkor esetleg ennek is nekiállhatnánk. – Maya mondta ki végül, amit már eddig is akartam, így nem kellett megerőltetnem a gyönyörű hangszálaimat. Mindenki egy bólintással adta a választ és a verseny kezdetét vette.

Az első kör simán ment, nem rontottam. Úgy látszik mégis csak konyítok valamit a hangszerekhez, de sajnos ez nem mondható el Rocker Rachel-ről, aki bár az egész számot teli torokból énekelte (meglepő módon nem is olyan rosszul), de az első kört ő vesztette.

-          Nem is tudtam, hogy ennyire szereted a rock zenét. – nézett rá kerek szemekkel Louis.

-          Nagyon sok mindent nem tudsz még rólam. – egy titokzatos mosoly suhant át az arcán, végül tekintete megállapodott a poháron, amit Maya nyújtott neki. – Na csapasd! – azzal kivette a kezéből és 3 másodperc alatt (!) lehúzta az egész pohár tartalmát, utána pedig lecsapta az asztalra. A szemünk még tágabbra nyílt kivéve Maya-ét, aki egy büszke, „Az én testvérem!” vigyorral vizslatta.

A rocktól csak úgy zengett az egész ház, na meg persze Rachel hangjától, aki most még önfeledettebben énekelt. Sajnos előre ittam a medve bőrére, ugyanis a második kört természetesen ki más, ha nem én vesztem el? A poharat gyorsan lehúztam és már következett is a harmadik kör, aminek ugyancsak Rachel itta meg a levét, szó szerint. Az azt követő körben megint én ittam. Így váltottuk egymást még 2 körig, amikor ugyanis a hetedik körnél nagyon nagy meglepetésünkre Niall rontott. Na ez meg hogy lehet? Gyorsan odarohantam a szöszihez és kezemet a homlokára tettem.

-          Haver… te meg mit csinálsz? Ennyitől még nem lehetsz részeg… – nézett rám értetlenül.

-          Csak megnézem, hogy nem vagy-e beteg. – még mindig furcsán pislogott, ezért késztetést éreztem a magyarázkodásra. – Niall… te még soha, ismétlem SOHA nem vesztettél el egy kört sem ebben a játékban! Hogy történhetett ez? – szemforgatva nézett körbe rajtunk.

-          Senki sem tökéletes… mindenki hibázhat. Remélem nem okoztam csalódást… – az utolsó mondatot talán egyikünk sem értette igazán. Négyen azért nem, mert fogalmunk sincs miért okozna csalódást, Rachel azért nem, mert már eléggé a fejébe szállt az alkohol és kezdődött a nevetés fázisa, ugyanis ezen is csak szépen elvigyorodott, majd halk kuncogásba kezdett. Mibe, hogy kevert piát kapott! Az hamarabb és jobban kiüti az embert. Zayn viszont tekintetével kerülte az ír srácét, aki szinte villámokat szórt felé, mikor legurította az italt. Furcsa…

A játék folytatódott és a változatosság kedvéért Maya rontott, aki teljes előszeretettel egy „Na végre!” mondat kíséretében itta ki utolsó cseppig a pohár tartalmát. Elérkezett a 9. kör ahol egy újabb pohár várta Maya-t és Rachel-t is, mert ugyanakkor gitároztak rosszul. A következőt végre Liam cseszte el. Nagyon kíváncsi voltam, mi lesz a feladata. Maya azonnal el is indult a konyhába és vissza már többféle fűszerrel, ízesítővel, egy tál levessel, egy tál liszttel, egy kanállal és egy üveg mézzel jött.

- Választhatsz! - mutatott végig a „választékon”. Liam pedig, mint egy gyanútlan kisgyerek, rámutatott a sóra. – Remek! Akkor most fogod ezt a kanalat – emelte fel az asztalról – és megeszed vele ezt a fél tányér levest! – vigyorgott Liam képébe, majd a só felét beleöntötte a tálba.

-          Remélem jó vesedonorok lesztek, mert én itt és most inni fogok! – mutatott a lába elé ellentmondást nem tűrő hangnemben.

-          Na azt már nem! Engem aztán nem fognak felvagdosni, csak mert ti nem vagytok puszipajtások a kanállal! – jelentettem ki felháborodottan, mire Rachel valami orbitális röhögésbe kezdett.

-          Ka… - megint egy nevetőroham – Kanál! – és megint. Már majdnem eldőlt ezért Louis hősiesen elkapta. És ez egyre csak rosszabb lesz.

-          Hohó, kislány, nyugi! Maradj talpon! – állította vissza. - Mindig ennyire szarul bírta? – érdeklődött Maya-tól aki vállát megvonva válaszolt.

-          Figyelj, ha én is 3 perc alatt 4 pohár kevert piát ürítettem volna ki egy szuszra, szerintem én is ilyen lennék. Jól bírná ő, csak nagyon mohó. – majd visszafordult Liam-hez. – Akkor lennél szíves megcsinálni a feladatodat vagy esetleg hozzak össze egy találkát egy szervkereskedővel? – a srác végül beadva a derekát, szemét összeszorítva emelte szájához a kanalat, majd kapta be. És ezt bírta még kemény 3 alkalomig, de végül is több mint a semmi.

Az ezek után lévőket csak röviden: Maya még háromszor ivott, így ő is kezdett felszabadultabb lenni, Nial ötször (!), ennek köszönhetően eléggé érdekesen viselkedett. Amikor még csak a harmadik rontásnál volt elhatároztam, ha itt halok meg akkor is kiderítem, hogy mi folyik itt, ezért gyomorbajokra hivatkozva nem ittam, hanem követtem a Liam-féle feladatokat, ennek hála most mézes-lisztes fejjel álltam a tv-nél. Rachel természetesen megint elrontotta egy párszor, aminek következtében annyira fejébe szállt az alkohol, hogy a csilláron akart lógni, mint az egyik Varázslók a Waverly Place-ről részben a főszereplők. Azonkívül majdnem nekirohant az üvegablaknak, mert állította, hogy ő igenis tud repülni, de szerencsére az ugyancsak becsiccsentett Zayn megállította. Azonban a helyzet kezdett aggasztó lenni, amikor nekiszaladt a tükörnek, ezért inkább leültettük és én vigyáztam rá, hogy ott is maradjon, bár ez nem volt túl egyszerű.

-          Harry engedj már el! Hadd játsszak egy kicsit. – nyafogta Rachel, mikor próbáltam lefogni, de ő csak azért is makacskodott, ezért fogtam magam és ráültem. – Segítség! Harold meg akar erőszakolni! Szedjétek le ról… - muszáj volt befognom a száját, mert már kezdett idegesíteni.

-          Most szépen fogod magad és lenyugszol, oké? – néztem kerek, csillogó szemeibe. – És amikor elveszem a kezem a szádról, csöndben maradsz és nem sikítozol, rendben? – Esküszöm, mintha egy óvodásnak magyaráznék... Végül is bejött, mert egy bólintással jelezte a beleegyezését. Elvettem a kezem és visszaültem mellé, mire ő (mintha személyiséget váltott volna) macskamódjára simult hozzám és közben elégedetten nyöszörgött. Ooké… Eszem ágában sem volt eltolni magamtól, csak féltem a hős lovagjától, aki éppen most húzott le egy pohárral. Szerencsémre nem vette észre, hogy Rachel kiscica módjára kucorodott, nem is hozzám, hanem inkább rám, ezért eltekinthettünk a „Vedd le róla a mocskos kezed”-féle balhétól.

Áá, Louis! Ő a hős szerep eljátszása után négyszer szívott, ezért végül már ő sem játszhatta tovább Teréz anyut. A játék végeztével mind az öten zombiüzemmódba dőltek a puha díványra… És ez még csak a kezdet volt…

A következő részt, ugyancsak időhiány miatt, akkor hozzuk ha meglesz a 4 komment és a 10 tetszik. Erre nem fogunk rá szokni, egyszerűen csak erre a hétre muszáj megszabni : P