15. Fejezet

Halihó srácok! ^^ Összegyűlt a 10 tetszik és a 4 komi, SŐT! 9 komment érkezett, ráadásul az összes pozitív, ami angyon jól estett nekünk! Ezért is hoztuk meg nektek a 15. fejezetet, ami reméljük, hogy nem okoz csalódást most sem ; ) Egy újabb jó hír: vége szakad az ennyi komi és annyi tetszik után jön az új rész dolognak : ) de természetesen nem bánnánk, ha megajándékoznátok egy-két visszajelzéssel : P Jó olvasást! puszi <3

Niall szemszöge:

Az alkoholtól kótyagosan ültem Lisztképű Liam és Röhögő Rachel mellett. Az utóbbi személy, éppen Harry-be kapaszkodva nevetett a NAGY semmin. Louis féltékeny pillantásokat vetett az engem néző Har… Mi? Harry meg miért néz engem? Az említett személy hunyorogva nézett, mintha valami rövidlátó lenne, aki nem lát el két méterig.

-          Mi van? – mordultam rá, mivel egy részt sok alkohol volt bennem és nyűgös voltam a fáradtságtól, másrészt Zayn kellőképpen felhúzott, amikor is vásárlás közben, mikor éppen egy gonosz, undok hétévessel veszekedtem az utolsó Oreo-ért, kijelentette, hogy smárolt Maya-val.

Mondanom sem kell, hogy ezután egyszerűen csak kitéptem a kölyök kezéből a dobozt és szépen, szó nélkül be is tömtem az egészet ott az áruház közepén, nehogy megöljem ott helyben Zayn-t.

-          Semmi. – jelentette ki egyszerűen Harry, majd lassan elfordította a fejét és Rachel-re kezdett összpontosítani, aki éppen elkezdte rágni Harry kapucnijának a zsinórját.

-          Srácok! – pattant fel Louis. – Van egy ötletem! - Liam száját egy „jaj ne” sóhaj hagyta el, de a szónokként előttünk nem éppen biztos lábakon álló Louis figyelmen kívül hagyta. – Vegyünk egy zebrát!

Hirtelen, magam sem tudom miért, de ez egy fantasztikus ötletnek tűnt. Sőt, úgy gondoltam, így legalább ha később én veszek egy zsiráfot, akkor lehetnek majd barátok. Így hát egyszerre kiáltottunk Liam és Harry kivételével egy „Igeeeeeeen!!!!”-t.

-          Nem veszünk zebrát! – jelentette ki Liam, mire Louis rávetette magát szegény Payne fiúra.

-          Naaaaaaaa… haveeeeeer! – nyöszörögte Louis a nyakát karolva.

Maya, aki nem volt éppenséggel a helyzet magaslatán, Zayn-re dőlve motyogott.

-          Zaaaayn… nem smárolunk megint? – nézett rá esdeklően.

Halk kérdés volt, mégis még Louis is megállt és kérdőn meredt a Maya-Zayn párosra, majd gyorsan Rachel-re nézett egy huncut mosollyal az arcán.

-          És mi nem fejezzük be azt, amit reggel elkezdtünk? – húzogatta a szemöldökét.

Harry egy „TUDTAM!” felkiáltással pattant fel, minek következtében Rachel röhögve esett le a kanapéról. Louis rögtön ott termett, vagyis inkább odaesett, mivel megbotlott Joy-ban, aki a földön elterülve figyelte az eseményeket. Így már ketten röhögtek a földön.

Amikor megláttam a Zayn szája sarkában megbújt mosolyát és meghallottam „Dehogynem!” gondolatát, éreztem, hogy elpattan bennem egy ideg.

-          Igen Zayn! – kiáltottam kótyagos hangon. – Miért nem smárolod le megint azt a csajt, aki tetszik nekem, te szemét?! – próbáltam figyelmen kívül hagyni Maya "Komolyan?" tekintetét, nehogy elvörösödjek.

-          Mondtam, hogy sajnálom! – kiáltotta vissza Zayn és ő is felállt. – Nem! – helyesbített részeges hangsúllyal, miközben megbökött a mutatóujjával. – Tudod mit? Nem sajnálom. Azt sajnálom, hogy elmondtam. Tudtam, hogy ilyen gyerekesen fogsz viselkedni.

-          Fiúúúúk! – motyogta Maya aranyosan a kanapéról felállva.

-          Ebből maradj ki! – morogtam rá, mivel rá is mérges voltam. Hogy tehette? Hogy tehette meg velem? És Leo-val?

-          Állítsd le magad Niall! – nézett rám fenyegetően és elindult felém. – Már mondtam, hogy nincs jogod beleszólni az életembe.

-          Beleszólok és bele is fogok, mert... – nem tudtam végigmondani, mert egy jól irányzott pofon arcon talált.

-          Na ez most jó muri lesz. – jelentette ki Harry vigyorogva és lekuporodott a kanapéra, mintha csak egy mozifilmet készülne nézni.

Máris éreztem a mosolyt az égő arcomon a tenyerem alatt. Tudtam! Elvettem a kezemet az arcomról és Maya-ra mosolyogtam, aki értetlenül vette szemügyre a perverz mosolyomat, ami csakis ilyenkor jelenik meg.

-          Te kis huncut. – motyogtam. – Egyszerűen csak kérned kellett volna. – elindultam felé még mindig A mosollyal az arcomon, mire ő értetlenül hátrálni kezdett.

-          E-ennek meg mi baja? – dadogta még mindig hátrálva.

-          A mi kis Niall barátunk szexuális felhívásnak veszi, ha valaki arcon vágja, amikor részeg. – magyarázta Liam az orrnyergét szorítva.

-          Ezt miért nem mondtátok hamarabb? – kérdezte Maya kétségbeesetten.

Rachel, aki még mindig a földön hevert Louis mellett, most nevetve ragadta meg a lábamat, minek következtében pont Maya lába előtt vágódtam el a padlón. Gondolkozás nélkül megragadtam a lábát, minek következtében ő is csatlakozott hozzánk padlótfogottakhoz egy sikoly kíséretében.

-          E-e-eressz! Na-na-Niaaaal! – nevetett. – Csikis vagyok te hülye! – visította miközben én még mindig a lábát fogva húztam egyre közelebb magamhoz.

Egyszerűen imádnivaló volt. Mint valami kislány, úgy nevetett és sikítozott felváltva. Már épp magamhoz húztam volna, amikor Liam megfogott és miután lefejtette az ujjaimat Maya lábáról, felrántott a földről. Maya még mindig levegő után kapkodva nevetett, Rachel pedig vele együtt. Louis, Zayn, Harry és még Liam is nevetett ezen a képtelen szituáción. Eközben én csak rúgkapálva próbáltam meg visszajutni Maya-hoz.

-          Engedj Liam! Nem látod, hogy rám vár? – nyafogtam. 

Liam leültetett a fotelbe és két vállamnál fogva nyomott vissza. Pár másodperc múlva lehiggadtam. Ismét egyenletesen vettem a levegőt. A gyomromat és a fejemet azonban még mindig nehéznek éreztem. Zayn kezében egy új üveggel (rejtély hogy honnan szerezte) ült a szemben lévő fotelben és jó nagyokat húzott belőle. Maya elkezdett négykézláb felé kúszni még mindig nevetve, majd miután elkérte az üveget ő is meghúzta.

-          Niall!- kiáltott fel a földön fekvő Louis megvilágosodva. – Tudod minek van itt az ideje? – vigyorgott rám az alkoholtól bárgyú tekintettel. Mikor látta, hogy halvány lila gőzöm sincs, hogy miről beszél, elkiáltotta magát. – DANCEEEE!!!! – ezzel a kijelentéssel pattant fel.

Mikor elértek hozzám a szavai, félre löktem szegény Liam-et és csatlakoztam Louis villanykörte csavarós táncához.

Csakhogy én híven maradva származásomhoz egy kis ír táncba kezdtem.
                     

Rachel és Maya egymás mellett, Harry lábának dőlve nevetett. Amikor pedig Zayn is csatlakozott hozzánk még Liam is leült élvezni a műsort.

Mivel nem volt zene, így valahogy mindegyik stílus tökéletesen jól mutatott. Mikor kimerültünk a hirtelen „megerőltetés”-től, ismét a kanapén kötöttünk ki. Teljesen megfeledkezve haragomról (talán az alkoholnak hála) Karoltam át Zayn-t miközben azon nevettünk, ahogy Rachel és Maya egymásnak dőlve fulladozik.

Amikor végre elcsitult a hangulat, csöndben egymásra dőlve pihentünk és beszélgettünk. Kicsit hangosak lehettünk, mert szegény Joy nem tudott tőlünk aludni. Odahívtam szegény „csöppséget” magamhoz, majd megszeretgettem. Louis végig egy „Rühes dög” pillantással méltatta szegényt, a reggeli kis akciója miatt, aztán felhozta az első alkalmat, amikor a lányokkal találkoztunk és azt, amikor Rachel beadta neki azt a nevetséges kutyás sztorit. Már kezdett józanodni az említett agytröszt, így egy hangos „Hééé! Rögtönöznöm kellett!”-tel le is tudta a védőbeszédet. Ezután Zayn kitalálta, hogy adjunk rá egy kendőt, hogy úgy nézzen ki, mint egy motoros kutya. Mivel Maya-nak tetszett az ötlet, így rögtön hozott is egyet.  A következő műsort Joy szolgáltatta.

Szegényt úgy megsajnáltam, hogy leültem mellé a földre. Na persze az is közre játszott, hogy így Maya mellé tudtam ülni. Joy-nak több se kellett, belekuporodott az ölembe, mint valami macska és szinte azonnal nyugovóra tért. Ezután elhatároztuk, hogy egy jó kis film maratont tartunk és lent töltjük az éjszakát a nappaliban.

Louis szemszöge:

Mindannyian kényelembe helyeztük magunkat, ki a kanapén, ki a fotelben. Személy szerint én, a kanapét vettem igénybe Rachel mellett természetesen. Egy alkalmat sem halasztok el! Niall is megbékélni látszott Maya-val, így mellette foglalt helyet, félrelökve az éppen leülni készülő Zayn-t, aki ezt egy sóhajjal nyugtázta és inkább az egyik fotelbe ült. A szöszi megkapta a kis rühest, azaz Joy-t, aki egy nagy ásítás kíséretében telepedett le a srác ölébe. Kezdtünk kijózanodni, de nem eléggé, mert ha így lett volna, akkor Rachel most lazán lerázná magáról a karomat, amit egy ”ásítással” helyeztem a vállára. Régi trükk, de beválik. Ehelyett csak még inkább hozzám dörgölőzött. Amikor már vagy 10 perce üldögéltünk a kényelmes helyünkön ráeszméltünk, hogy nem ártana kiválasztani a filmet, amit meg akarunk nézni.

-          Srácok, mi lenne ha horror filmet néznék? – tette fel Liam a szerintem is igencsak jó ötletnek tűnő kérdést. Sajnos a lányok máshogy gondolkodtak, mert egyszerre vágták rá az egyértelmű választ.

-          NEM! – az arcukról sugárzott a „Ha be mertek rakni egy horror filmet, halottak vagytok!” kifejezés.

-          Na mi van csajok? Csak nem féltek? Mert ha ez a probléma, én szívesen megvédelek titeket. – húzogatta a szemöldökét Pajkos Harry. Nem is ő lett volna, ha nem egy ilyet nyög be.

-          Na de Harry! Hogy mondhatsz ilyet? – csóváltam a fejem. – Nem látod, hogy itt senkinek nincs szüksége a TE védelmedre?! Itt vagyunk nekik mi. – igen, ez gonosz volt, de kihagyhatatlan, azzal még jobban magamhoz szorítottam a szende vigyorú Rachel-t, akinek most egy „Fogalmam sincs, hogy mi történik körülöttem, de azért vigyorgok, mint egy idióta.” kifejezés ült ki az arcára. Lassabban józanul, mint gondoltam. Harry sértődöttség helyett, csak szúrós tekintettel meredt rám, én pedig inkább a plafont kezdtem el pásztázni, mintha az érdekesebb lenne. Eszméletlenül csúnyán tud nézni!

A horrort a lányok kérése miatt inkább hanyagoltuk, viszont kiválasztottuk a tökéletes filmet. A Vámpíros filmet. Vámpíros film Az Alkonyat trilógia parodizációja vitte a pálmát mindenkinél. Volt olyan rész ahol nem röhögtem? Nem hiszem! Kivéve, amikor Jacob átváltozott vonzó pasivá, mire az ikerpár olyan szinten elkezdett olvadozni, mintha nem is ők, hanem két kehely fagyi ülne a kanapén 35 fokos hőségben. A film alatt eléggé megszomjaztam és az első dolog, ami a kezem közé akadt az egy vodkás üveg volt. Rántottam egyet a vállamon és jól meghúztam. Mi baj lehet ebből? Gondoltam én. Na igen, azzal nem számoltam, hogy egy kicsivel többet kortyoltam a kelleténél, míg nem az üveg, ami eddig félig volt, most üresen álldogált a kanapé mellet a földön. A film végére a képek összemosódtak, már fogalmam sem volt, hogy mit beszélnek, csak hangfoszlányokat kaptam el a levegőben. Ez nem lett volna baj, csak éreztem, hogy a lábam magától megindul, szinte önálló életre kel. Azt hiszem mindenki annyira bele volt merülve a film utolsó perceibe, hogy észre sem vették az eltűnésemet. A fejemben Edward szokásai lettek úrrá. Titokzatos és sexi. Egy erdőbe szokott menni. Hát most én is elmegyek egybe. Botorkáltam ide-oda, dülöngéltem ide-oda. Fogalmam sem volt, merre tartok. Egyben biztos voltam, még a házban vagyok. Legalábbis csak remélni tudtam, hogy nem mentem át egy másik házba, esetleg nem törtem be egy boltba. A falnak támaszkodva próbáltam talpon maradni, de annyira szédültem, hogy végül már csak kúszva közlekedtem hol a padlón, hol a csempén, hol pedig a járólapon. Fogalmam sincs, hol vagyok, de azt bezzeg megtudom állapítani, hogy egy csempén kúszok! Azt hiszem ennyit rólam. Kész, vége. Teljesen eltévedtem, lehet, hogy már egy másik városban vagyok vagy… egy másik országban! Kit tudja mennyi ideje megyek már? És ha éppen egy faládában visznek a tengeren, mint a Madagaszkárban?! Nekem nincs itt Marty, Malman, Gloria vagy Alex! Én nem akarok Madagaszkárba menni! A pánik kezdett úrrá lenni rajtam, a fejemet kapkodtam ide-oda, hátha felismerek valamit, ami Rachel-ék házához köt, de semmi. A kép még mindig nem tisztult ki teljesen. Ekkor eszembe jutott a megoldás. Telefon! Csak kétszer meg kell nyomnom a hívásgombot és már tárcsázom is Rachel számát. A probléma ott kezdődik, hogy el kéne találni a hívásgombot. Csodával határos módon sikerült elsőre eltalálni a megfelelő gombokat és már hallottam is, hogy a telefon kicsörög. Kis idő után egy fáradt hang szólalt meg a vonal túlsó végén, azt hiszem Rachel-é.

-          Igen Louis? Mit akarsz? – azt hiszem ő már jobb állapotban van, ellentétben velem, aki örül, hogy hallja a hangokat.

-          Eltévedtem! Segíts! Fogalmam sincs, hol vagyok! Lehet, hogy éppen Madagaszkárba tartok, vagy egy sokkal rosszabb helyre. Ha nem élném túl ezt az utat, kérlek mondd meg a srácoknak, hogy szeretem őket…

-          Louis! – szólt rám, lefáradt hangon, de én nem hagytam magam, tovább kúsztam és beszéltem egyszerre.

-          Aztán értesítsd a szüleimet, a fiúk tudni fogják, hova menj! Mondd meg a tesóimnak, hogy pasizzanak sokat és védekezzenek…

-          Louis! – a kis türelmetlen, folyton félbeszakít, pont mikor éppen a végrendeletemet mondom el neki telefonba. Szívtelen!

-          A cuccaimat a fiúk szétoszthatják egymás között, de Kevint temessétek velem, ha megtaláljátok az oszló testemet. A pénzemet adjátok segélyszervezeteknek és a legfontosabb Rachel, amit neked szerettem volna utoljára üzenni, hogy szer… - ekkor nekiütköztem valaminek. Az alkohol kezdett kiürülni a szervezetemből, ugyanis az előttem ácsorgó Rachel-t tisztán felismertem… vagyis a lábait. Azok a lábak! Felnéztem és a hangja mellé most társult a lefáradt tekintete is.

-          Louis! Nem tévedtél el, itt vagy a házunkban, a szobám előtt, te vadbarom! – Na ez most fájt!

-          Nem értem miért használsz rám ilyen jelzőket. – csóváltam a fejem. Még egyszer körbenéztem és igaza volt. Basszus! Ez nem is egy erdő! Engem nagyon átvertek! A szobája előtt tengődtem a földön, amire azt hittem, hogy a dzsungel. – Hogy találtál meg?

-          A nappaliból lehetett hallani, hogy honnan sipákolsz, azon kívül kb. minden második „lépésednél” – kaparászott a levegőbe – lehetett hallani a koppanást, ami jelezte, hogy újra és újra randevúd volt a fallal. – Áhá! Szóval ezért fáj így a fejem. – Amúgy mit csinálsz itt? Minek mentél el?

-          Akkor ez biztosan nem egy erdő? – néztem körbe hunyorítva még egyszer, de szomorúan megállapítottam, hogy ez még mindig nem az, viszont az én Bellám, most itt van előttem. – Én csak Edward-osdit játszottam… - mondtam szégyenlősen, mire ő csak megrázta a fejét egy „no comment” arckifejezéssel. - Meddig voltam távol? – összeszűkített szemekkel meredtem a lányra, aki végül nagy önfeláldozások közepette segített feltápászkodni a földről.

-          Őszintén? 5 perc, ha volt, de talán még annyi se. – bólintottam egyet.

-          Furcsa... Nekem sokkal többnek tűnt. – vágtam gondolkozó fejet.

-          Igen, hallottuk az „Úr isten, már vagy egy féléve bolyonghatok ebben a rengetegben és még mindig nincs meg Bella!” szöveget. – helyeselt. Azt hiszem, kicsit nagy hatással volt rám a film. – A végrendeletedet meg, ha nem bánod, akkor nem venném figyelembe, de ha mégis szeretnéd, hogy megtaláljuk az oszladozó tested, én szívesen segítek a halálodban, nem kell ahhoz elmenned ”szörnyű” helyekre. – ezt mind, egy önelégült mosoly és egy eltűnődő tekintettel mondta végig. Elgondolkoztam, hogy megadjam-e neki az örömöt ebben a kijelentésében vagy romboljam le? Inkább az utóbbit választottam, ami tudom, hogy nem fog tetszeni neki.

-          Hmm… Olvasol a gondolataimban. Egyszerűen a gondolattól is libabőrös leszek, hogy a te kis puha kezeid által halhatok meg. – húzogattam a szemöldökömet, arcomra egy kacér mosoly ült ki és egyre közelebb hajoltam az arcához, míg nem a végét már a fülébe suttogtam. A reakció természetesen az volt, amit vártam, de nem rögtön, ebből látszott, hogy még nem éppen józan. Kezét mellkasomra téve eltolt magától és egy szemforgatás kíséretében otthagyott, de egy pillanatra azonban még visszafordult.

-          Csak annyit mondok, hogy ne kísérts, mert egyszer tényleg a kert végében, elásva találod magad. – próbálta mindezt halál komoly arccal közölni, de a végére egy vigyor terült szét az arcán, elárulva, hogy semmi félnivalóm nincs ezzel kapcsolatban.

A járás már tökéletesen ment, ezért Rachel-t beérve a derekára fontam a karom és ő minden tiltakozás nélkül hagyta is azt (!). Így sétáltunk le a lépcsőn, ahol természetesen majdnem pofára estem, mert miért ne? A nappaliba érve a többiek már egy másik filmet néztek még mindig úgy, mint a füvesek. Kifejezéstelen arccal meredtek előre, vagy éppen nagyon röhögtek valamin. Ez a kettő váltotta egymást. Kivéve persze Harry-t és Liam-et, akik a többieket figyelték, és amint megérkeztünk, a göndörke alaposan végigmért minket. 

A vállam fölött hátranéztem, hátha mást pásztáz azzal a vádló tekintetével, de mögöttünk csak a száműzött golden retriever feküdt. Visszanéztem, hogy mi lett az előző helyével, de mindent megértettem, amikor megláttam az édesdeden szunyókáló párost. Most vettem csak észre, hogy az egyetlen füves beütést Zayn keltette, ugyanis Niall és Maya, mint mondtam szépen szunyókáltak. Joy helyét az olykor elég erőszakos Maya váltotta fel. Niall ölében feküdt fél testével a srác mellkasára dőlve, a szöszi pedig átölelte őt és fejét a lány nyakán pihentette. Kiderült, hogy Niall mégsem aludt, vagy csak nem volt tudatában, amit csinált. Ujjaival lassan és finoman cirógatta a rajta fekvő lány karját, majd áttért az arcára, végül pedig újra a karjára. Olyan édesen néztek ki, hogy észre se vettem, hogy már vagy 5 perce őket bámulom, amikor is Liam rántott vissza a valóéletbe.

-          Tesó, minden rendben? – legyezett az arcom előtt.

-          Minden a lehető legnagyobb rendben. – mosolyogtam és lehuppantam a kanapéra, magammal húzva a mellettem ácsorgó Rachel-t, aki egy pohár kiürítése után engedelmeskedett is.

Azt hiszem abban a pohárban nem limonádé volt, mert a következő pillanatban megint beütött nála a cicaösztön és lábát átvetve rajtam, karjaival körbeölelve csüngött a testemen. Nem ellenkeztem, inkább csak rákontráztam. Ölembe ültettem, karjait a nyakamba tettem, én pedig a derekánál öleltem. Adtam a homlokára egy puszit, majd szép lassan mindketten álomba merültünk. Az utolsó gondolat, ami lejátszódott a fejemben ez volt: Vajon mit fog szólni ehhez, amikor felébred? És most nem kenheti rám…